Ibolya nyílik odalenn a puha avarban.
Benn az utcák mélyén, s odakinn a téren,
Friss csokrait bontja a szerelem csodaszépen.
Drága hónap, ki küszöbén még hóval csapkod,
De félszemmel már a rügyek selymén kapkod.
S nyílik szívünkben a kénytelen szomorúság,
mert a mélyében szabadság helyett csak szabadosság.
Petőfi örülnénk, ha közénk szállna,
Bár lenne újra szabadságunk szép virágja,
Nefelejcse a szónak, szabad gondolatnak,
S nem csüggedne szíve a szelíd magyaroknak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése