a nagy dobozból apró tested nem is látszott.
S minden egyes zajtól félve remegtél,
nem is láttunk mást csak tömzsi kobakod.
Azután ahogy cseperedtünk, velünk nőttél te is,
ugatásod így lett markánsabb, és kissé sem hamis.
Az iskola végeztével, már szaladtunk is hozzád,
a tanulást rögvest felváltotta a pajkos játszadozás.
Ahogy erősödtél, a séták is veled nehezedtek,
nem csípted a pórázt, és mi csak repültünk mögötted.
Igaz, sok időt töltöttél megkötve, láncon,
de ha lehetőség adódott, keresztültörtél bármilyen rácson.
Tudjuk, nem engedtünk sokszor a végtelen szabadba,
de tudd, csupán féltettünk, sok itt az őrült gazda.
megannyi boldog percet szereztél az önfeledt játékkal,
nem felejtünk el soha, s gondolunk rád, barátsággal!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése