látott az már sok - sok ezer évet.
Ám a műved nem újult ezen idő alatt,
a neve ugyanúgy Az Élet maradt.
Monoton darab, a díszlet fakó s kopott.
A tendencia ugyanaz: nincs helye a jónak,
a hitványak élete mégis boldog.
De mi földiek, hűen alakítjuk szerepünket:
gyászolunk, küzdünk, mert te így rendelted.
Tűrjük, hogy sárba tiporják hitünket.
Játszanánk nagy lelkesedéssel,
viszont holmi csacska játék nem kenyerünk.
Szívünknek egyszer meg kell hasadnia,
darabod viszont gyatra, nem embernek való,
lelket gyarló, csupán ócska tragikomédia.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése