Engem nem várnak biztos elmével megálmodott
egymásba nyúló végtelen holnapok.
Álmatag éjszakáimból felocsúdva
meg kell terveznem minden egyes napom:
fáradt remegő kézzel fejem fölé feszíteni
az ég palástját - megtépázott hitemből,
befoltozni világmagányom,
felütni rajta hibáim sátorát
és tele rakni temérdek hittel,
hogy védelmében ellakhassak benne napestig.
Csupán reggeltől estig. Többre nem jut időm.
Holnap kezdhetem, előlről.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése