táncolnék vele csak körbe.
Járnék boldogan s vakon,
mint pillangó a tikkasztó parlagon.
Megéltem én már mindent e földön,
tudást, szerelmet vágytam önzőn.
De minden tettem a sírba vitt,
lám: ezernyi vágyam csupán tévhit.
Elhalt ajkamon a csók, a rózsa,
fényes csillagom is alant a porban.
Az eszme, a szépség hervatag,
semmivé válik minden az ég alatt.
Jön felém, oly karcsú a teste:
táncolnék vele csak körbe.
Járnék boldogan s vakon,
újjáélednék kegyes hajnalon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése