2018. december 1., szombat

Érzéki percek

Előttem kicsi lábujjad,
mindegyikének csók jár,
csiklandozom piciny talpad,
érzem, vágy tüze átjár.

Bokád, és lábad szára
izzó csókomra megnyílik,
közben dombod partjára
érve szerelemtől fénylik.

Csupán hófehér combjaid
rejtegetnek nagy titkot,
csakis piciny ajkaim
tudják hova járnak csókok.

Csípődnek lágy vonalán át,
egészen a kebledig,
érzem, édes illatát,
mely fölemel a mennyekig.

Azután a feszes nyakad
finom és selymes bőre,
majd hófehér lapos hasad,
kerül a terítékre.

és majd legvégül pedig
ajkad, mint két drága ékkő,
hol az idő eltelik,
míg a reggel újra eljő.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése