Jobbik felem

Addig kerestelek,
míg rád nem találtam,
s hogy ez velem megtörténhetett,
úgy érzem, becsesebb,
mint megannyi imádat.
Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek,
s e pompás pillanat
támaszpontunk lett,
hol enyém, hol a tied.
Bár időtlen idők óta másszuk
e kénköves vermet,
s naponta föl kell jutni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, a szépre termett,
hogy mit magának tudhat,
megtartsa újra s újra.
Vadon vágtázva át tűzön-vízen,
megmértük, mekkora is a végtelen!
S olykor győztesen, olykor vesztesen,
félálomban egymásnak suttogjuk: igen.
Álmunk szikrázó valóság legyen.
S hogy nappal ránk találjon a szerelem:
ébredj velem,
jobbik felem.

2019. november 10.