Múló nyár

Barna gesztenyekalapja fejébe húzva,
szárazág-bottal görnyedten jár,
lába nyomán pocsolyák szaladnak szét,
s zörren az őszi szélben a tengeri szár.

Szeme sarkában ezüstös pókháló,
s a fény az arcán keserű ráncokat nevet,
még kong a hordó, de csepeg a must
a nyár szőlőhegyén, már a szüret közeleg.

Alkonya tűnik, s ködbe elenyészik,
aszott kezére már hajnali harmat tapad,
kabátja régi pompáról mesél,
ragyogóan színes, s foltokban már szakadt.

Öreg tarisznya húzza görcsös vállát,
melyet vinni már alig-alig győz.
Keservesen susog a nádszál utána,
nyár végi úton egymagában ballag az ősz.

2019. szeptember 4.