Aki voltam, oly messze már tőlem,
s akivé válnék, az sincs közel.
Olykor utolér, mellém lép,
kézen fog s átölel.
Biztatva suttogja: higgy, ne félj!
Valahogy majd egymás mellett megleszünk,
hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük kivénhedt eszünk.
2021. január 16., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése