trükkjeimnek nem szabok korlátot,
én vagyok az új hit, a mesteri bűvész,
egy fémdoboz melyben az ember elvész.
Susogok selymesen sóvárgóknak sütnivalót,
ha nem maradok lesz mit vesztenivalód,
tekintetem színarany – nyakék díszeleg kebleden,
de ha palástom levetem - valós énem felfedem.
Urak e világi mulatságát én szolgálom,
Selyem kendőmmel hölgyek szemét letakarom,
Mentsvárként hozzám hűen fohászkodnak,
De a túlvilágon nélkülem is csak elkárhoznak.
