Vízió

Csoszogok s motyogok,
Mintha ébren volnék.
Hunyorognak a csillagok,
S fénylő fáklyaként a Hold ég.

Elszaladnék messzire,
Lennék inkább tüzes paripa!
Ahol nincs velem semmi se,
Semmi földi galiba.

Üres lenne minden kert,
Kietlen pusztaság a síkon;
Lennék kóbor kutya, kivert,
Verscsontomat koptatom.

Elásnám, de minek?
Nincs több féltett kincsem.
Az éjjel oly hideg,
Fagyos pengéjétől reszket minden.

Macska mésog, vagy mégis én?
Most aludni lenne bölcsebb.
Ablakom tört üvegén
Vajon holnap szebb nap zörget?

2020.7.10

Read More

A gitár fájdalma

A gitár is tud mély bánattal élni,
neki is vannak fájó könnyei,
mit nem lát az ember, csak hallani véli,
mikor a mélabús dallam körüllengi.

A gitárnak is van elhaló hangja,
ő sem penget ki magából minden bánatot,
mert túl nagy fájdalmában elpattan húrja,
és százfelé hullnak a könnydarabok.

2020.6.9

Read More

Az átkozott háború (fantasy vers)

Perzselő rétek haván egy gebe legelész,
Néhány száz ember pusztult el, ennyi az egész.
Most a zöldellő pusztán a csont oly fehér,
Lovak hortyognak, s patkójuk csupa vér.
Mint a zsinórok, a fákon a belek,
Károgva száll a sötét hollósereg.
A hegy belsejében temérdek a halott,
Holt hadvezér őket már nem hívhatod.
Ezer esztendeje folyik ez az átkozott háború,
Nem marad más utána
Csak halálhörgés, és lelket emésztő bú.

2020.5.1.

Read More

Nem vagyok jobb...

Nem vagyok jobb, mint bárki más,
Csupán egy beteg kor bárdja,
S vergődöm az ellentétek közt,
De célomat nem találom soha.

Egykori dicső eszmék fűtenek,
S elnyom a tömegnek hatalmas árja:
Bennem van a kornak erénye,
S bennem van minden hazugsága.

De olykor lázas éjszakákon
Lehull előttem a lepel,
Eszembe jut, jó néhány édes álmom:
Hisz megannyit temettem már el.

Ilyenkor rám szakad lelkem zaklatva:
Egy céltalan élet mindenkori vádja,
S olykor egy dicső dalba ömlik
Lelkem megporosodott ifjúsága.

2020.3.16

Read More

A csaholás véget ért (in memorian Tappancs)

Kisgyermekek voltunk még mikor megjöttél,
a nagy dobozból apró tested nem is látszott.
S minden egyes zajtól félve remegtél,
nem is láttunk mást csak tömzsi kobakod.

Azután ahogy cseperedtünk, velünk nőttél te is,
ugatásod így lett markánsabb, és kissé sem hamis.
Az iskola végeztével, már szaladtunk is hozzád,
a tanulást rögvest felváltotta a pajkos játszadozás.

Ahogy erősödtél, a séták is veled nehezedtek,
nem csípted a pórázt, és mi csak repültünk mögötted.
Igaz, sok időt töltöttél megkötve, láncon,
de ha lehetőség adódott, keresztültörtél bármilyen rácson.

Tudjuk, nem engedtünk sokszor a végtelen szabadba,
de tudd, csupán féltettünk, sok itt az őrült gazda.
megannyi boldog percet szereztél az önfeledt játékkal,
nem felejtünk el soha, s gondolunk rád, barátsággal!

Read More

Tavaszváró

Zöld ibolyalevélen
Harmat - könnyek.
Nehéz a sírás,
Kacagni könnyebb.

Derül az ég is,
Örül a napsugárnak.
Gyere szép Tavasz,
Két karomba zárlak.

2020.2.26

Read More

A vándor

Friss hó rejti el súlyos léptem nyomát,
nyugtalanít egy valótlan álom,
és amíg gondolataim kuszaságát
rendezgetem, lelkem rezgését hallgatom.

Hold bújik elő vastag fátyla mögül -
félbehagyott mondatok kötnek belém -
a véget várja mind, rendületlenül,
mely megvolt még a hajnalok kezdetén.

Hideg szél túr a csupasz ágak közt,
kitörött üvegablak ásít keservesen.
Becstelen némaságát szégyelli tán.

Kuvik töri meg az ég-mély csendet: -
Mindörökké
kóborolni fogsz te már, menthetetlen,
Holdtól lopott árnyéknak sötét oldalán.

2020.1.29

Read More

Ajkad fogságában

Ajkadról csöpögtettél rám szépet,
Tüzes csókod harmatcseppként éget,
Soha el nem eresztem a jó szagot,
Mit esti ölelésed itt hagyott.

Még mindig látom csillogó szemed,
Képzelt érintésedtől szívem remeg,
Igéző illatod elandalít már,
Bűvös bukéjától lelkem égbe száll.

Lassan pergő perceim lépted várják,
Szívemben kinyílnak a díszes párták,
S vágyakozva Érted sóhajtozom:
Mikor pihensz meg újból ajkamon?

2020.1.14

Read More

A kis fenyő

Szabad-e szívet melengetni?
Kis zöldellő fenyő vagyok,
kicsiknek, nagyoknak,
Békés Karácsonyt hozok!
Jó napot zöld fenyő!
Már régóta várunk rád,
maradj itt minálunk,
e napon díszítsd a szobát!
Nincs tarka virágom,
csupán egyetlen tobozban
a távoli erdők
üzenetét hoztam.
Zúzmara díszíti
a tobozod, ágad,
maradj itt közöttünk
kis karácsonyfának.
Szeretettel jöttem,
szívesen maradok,
hogy veletek töltsem
a szép ünnepnapot.
Állj ide középre,
feldíszítünk szépen,
te leszel a legszebb
a földkerekségen.

2019.12.24

Read More

Útra kélt a horda...

Megindult a horda, jönnek a vadak,
istent játszanak, és hitet tipornak.
Nyomukban minden hanyatlik.
Anarchia és kénköves fegyverek.
Háború szele vöröslik a vértől,
ősök hitét tépik ki gyökerestül.
Elvész apránként a lelki remény,
s rosszak dőzsölnek Sionnak hegyén.
Csontból és vérből formált szívtelen alakok,
lemészárolnak nőt, vént és porontyot..
Csupán mi hiszünk még az ősi rendben,
s harcolunk hittel fűtött szeretetben.

2019.12.12

Read More

Messze már a Télapó...

Csomagol a Télapó,
közeledik a reggel.
Tenger sok a dolga,
kapkod, fáj már a feje.
De szerencsére megmaradt
egy kis hó
jól becsomagolja:
no, most már indulok -
magában egyre mormolja.
Útján végig kísérik
a cinkék s a verebek.
Hangosan csipogják,
Télapó, el ne feledj!

Read More