Örökkön izzó vágy

Ha majd kihuny ifjonti lángom,
hogyha könny sem mossa arcom,
s a sok rommá hullott álmon
dermedten térdre hullok,

vajon a megnyugvás halk sikolyát
hallani nem lesz-e oly nehéz,
vagy vágyón fogom visszaidézni
ez örökkön kínzó szenvedést?

Ha majd kihuny ifjonti lángom,
s az örök sötétség int felém,
milyen szellem fog virrasztani
porladó testem belsején?

Az örök vágy izzó szellemének
árnya kísért majd engemet,
merthogy vágy nélkül elporladjak,
érzem, azt nem, nem lehet.

Read More

Március...

Ó, drága március, ne légy most zavarban,
Ibolya nyílik odalenn a puha avarban.
Benn az utcák mélyén, s odakinn a téren,
Friss csokrait bontja a szerelem csodaszépen.

Drága hónap, ki küszöbén még hóval csapkod,
De félszemmel már a rügyek selymén kapkod.
S nyílik szívünkben a kénytelen szomorúság,
mert a mélyében szabadság helyett csak szabadosság.

Petőfi örülnénk, ha közénk szállna,
Bár lenne újra szabadságunk szép virágja,
Nefelejcse a szónak, szabad gondolatnak,
S nem csüggedne szíve a szelíd magyaroknak.

Read More

Vedd el szemem világát...

Vedd el szemem világát, hogy lássam törékeny lényed,
Tedd süketté a fülem, hogy halljam szirénhangodat!
Léptem lábam nélkül is csak tehozzád vezet,
Hagyd, hogy hangtalan ajkaim esküt mondjanak!
Szakítsad le karom, hogy karomban tarthassalak
Szívemmel érezd, ahogyan a lényem átölel!
Állítsd le szívem ritmusát, hogy agyam többé ne dobolja,
Majd vesd tűzre, hadd égjen el!
S kifolyt vérem folyamában hordozlak, mint hűséges szolga.

Read More