2020. március 15., vasárnap

A csaholás véget ért (in memorian Tappancs)

Kisgyermekek voltunk még mikor megjöttél,
a nagy dobozból apró tested nem is látszott.
S minden egyes zajtól félve remegtél,
nem is láttunk mást csak tömzsi kobakod.

Azután ahogy cseperedtünk, velünk nőttél te is,
ugatásod így lett markánsabb, és kissé sem hamis.
Az iskola végeztével, már szaladtunk is hozzád,
a tanulást rögvest felváltotta a pajkos játszadozás.

Ahogy erősödtél, a séták is veled nehezedtek,
nem csípted a pórázt, és mi csak repültünk mögötted.
Igaz, sok időt töltöttél megkötve, láncon,
de ha lehetőség adódott, keresztültörtél bármilyen rácson.

Tudjuk, nem engedtünk sokszor a végtelen szabadba,
de tudd, csupán féltettünk, sok itt az őrült gazda.
megannyi boldog percet szereztél az önfeledt játékkal,
nem felejtünk el soha, s gondolunk rád, barátsággal!

Tavaszváró

Zöld ibolyalevélen
Harmat - könnyek.
Nehéz a sírás,
Kacagni könnyebb.

Derül az ég is,
Örül a napsugárnak.
Gyere szép Tavasz,
Két karomba zárlak.

2020.2.26

A vándor

Friss hó rejti el súlyos léptem nyomát,
nyugtalanít egy valótlan álom,
és amíg gondolataim kuszaságát
rendezgetem, lelkem rezgését hallgatom.

Hold bújik elő vastag fátyla mögül -
félbehagyott mondatok kötnek belém -
a véget várja mind, rendületlenül,
mely megvolt még a hajnalok kezdetén.

Hideg szél túr a csupasz ágak közt,
kitörött üvegablak ásít keservesen.
Becstelen némaságát szégyelli tán.

Kuvik töri meg az ég-mély csendet: -
Mindörökké
kóborolni fogsz te már, menthetetlen,
Holdtól lopott árnyéknak sötét oldalán.

2020.1.29

Ajkad fogságában

Ajkadról csöpögtettél rám szépet,
Tüzes csókod harmatcseppként éget,
Soha el nem eresztem a jó szagot,
Mit esti ölelésed itt hagyott.

Még mindig látom csillogó szemed,
Képzelt érintésedtől szívem remeg,
Igéző illatod elandalít már,
Bűvös bukéjától lelkem égbe száll.

Lassan pergő perceim lépted várják,
Szívemben kinyílnak a díszes párták,
S vágyakozva Érted sóhajtozom:
Mikor pihensz meg újból ajkamon?

2020.1.14

A kis fenyő

Szabad-e szívet melengetni?
Kis zöldellő fenyő vagyok,
kicsiknek, nagyoknak,
Békés Karácsonyt hozok!
Jó napot zöld fenyő!
Már régóta várunk rád,
maradj itt minálunk,
e napon díszítsd a szobát!
Nincs tarka virágom,
csupán egyetlen tobozban
a távoli erdők
üzenetét hoztam.
Zúzmara díszíti
a tobozod, ágad,
maradj itt közöttünk
kis karácsonyfának.
Szeretettel jöttem,
szívesen maradok,
hogy veletek töltsem
a szép ünnepnapot.
Állj ide középre,
feldíszítünk szépen,
te leszel a legszebb
a földkerekségen.

2019.12.24

Útra kélt a horda...

Megindult a horda, jönnek a vadak,
istent játszanak, és hitet tipornak.
Nyomukban minden hanyatlik.
Anarchia és kénköves fegyverek.
Háború szele vöröslik a vértől,
ősök hitét tépik ki gyökerestül.
Elvész apránként a lelki remény,
s rosszak dőzsölnek Sionnak hegyén.
Csontból és vérből formált szívtelen alakok,
lemészárolnak nőt, vént és porontyot..
Csupán mi hiszünk még az ősi rendben,
s harcolunk hittel fűtött szeretetben.

2019.12.12

Messze már a Télapó...

Csomagol a Télapó,
közeledik a reggel.
Tenger sok a dolga,
kapkod, fáj már a feje.
De szerencsére megmaradt
egy kis hó
jól becsomagolja:
no, most már indulok -
magában egyre mormolja.
Útján végig kísérik
a cinkék s a verebek.
Hangosan csipogják,
Télapó, el ne feledj!