A szél, A patak, A szerelem...

Versek megadott szavakkal, különdíjas lettem a Szókincstanya irodalmi csoportban.

A Szél...

Messze fújta tőled keszkenőmet,
nem kell látnom többé önző szemed,
eldobtad gyönyörű kalárisod,
mitől a szívem egykoron szikrázott,
most álnok viperák nyüzsögnek körül,
nincs, ki e földön téged megbecsül.
Sodorja a szél e mocskos viperát,
hadd feledjem mérgének illatát.

A patak...

Sodró ár, mi kimosta a partot,
a nagy roham, mely köveket összehordott, kaláris drágakőként ragyogtak a kavicsok,
melyet nem rejtett magába a mocsok.
Keszkenőm az iszap foglya lett,
rajta oly sok kis vipera felcseperedett,
azóta szabadon járják a patak partját,
s nem kell látniuk az élet árny oldalát.

A szerelem...

Magával sodró szerelem,
nyakamon viperaként tekereg,
kaláris gyöngyként hűen díszeleg.
Olykor szorító, s szívbe maró,
melynek mérge már nem gyógyítható,
csak keszkenőmmel fedem el mocskos sebem,
lassan áramló méreg ez ereimben.

Read More

Képzelet...

Mély gyönyörtől szédülök még,
fogva tart egy lázas képzelet,
mellettem ülnek tarka álmok,
fejemben fel s alá keringenek.

Ruhámon függnek a tegnapok,
párommá kérem fel a holnapot,
s kéz a kézben járjuk a táncot:
míg arcunkon megjelennek a ráncok.

Read More

Elérhető elérhetetlen...

Amikor a létet rabláncnak érzed,
s az alkotás vágya szabaddá nem tesz,
mert korlátokat szabsz az önalkotáshoz,
így nem kell felnőnöd a feladathoz.

A kitartás az mi erőssé tehet,
akkor is, ha szertefoszlik reményed,
a sors az, mi őrködik feletted,
s egyengeti utad, ha megérted…

Sose légy foglya a kételyeidnek,
engedd el a téged ért sérelmet,
s temesd el a maró félelmet,
hadd szárnyalhasson a lélek.

Nem botor dolog a csodákban bízni,
mert világunkban igen is léteznek,
benned van kulcsa a jövőnek:
ha magad is maradéktalanul elhiszed.

Read More