Hallgatom, ahogyan a vonat egyhangún zakatol,
érzem, az est görnyedt háttal a földig hajol,
maga mögé utasítva a fényes napkorongot,
sötét palástja alá rejtve e konok kis világot.
Csak nézem a fásult - rendületlen arcokat,
a gyengéd mosolyra nem kerekedő ajkakat,
csupán hűvös tekintetek pásztázzák a másikat,
keserű irigység süti le bágyadt pilláikat.
Barátság, szeretet – kimondatlan szavak,
e két nemes eszme csupán eltiporva hallgat.
az érzelmek mára már kétes hangulatjelek,
így palástolva az elhullott fájó könnyeket.
érzem, az est görnyedt háttal a földig hajol,
maga mögé utasítva a fényes napkorongot,
sötét palástja alá rejtve e konok kis világot.
Csak nézem a fásult - rendületlen arcokat,
a gyengéd mosolyra nem kerekedő ajkakat,
csupán hűvös tekintetek pásztázzák a másikat,
keserű irigység süti le bágyadt pilláikat.
Barátság, szeretet – kimondatlan szavak,
e két nemes eszme csupán eltiporva hallgat.
az érzelmek mára már kétes hangulatjelek,
így palástolva az elhullott fájó könnyeket.
