Jobbik felem

Addig kerestelek,
míg rád nem találtam,
s hogy ez velem megtörténhetett,
úgy érzem, becsesebb,
mint megannyi imádat.
Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek,
s e pompás pillanat
támaszpontunk lett,
hol enyém, hol a tied.
Bár időtlen idők óta másszuk
e kénköves vermet,
s naponta föl kell jutni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, a szépre termett,
hogy mit magának tudhat,
megtartsa újra s újra.
Vadon vágtázva át tűzön-vízen,
megmértük, mekkora is a végtelen!
S olykor győztesen, olykor vesztesen,
félálomban egymásnak suttogjuk: igen.
Álmunk szikrázó valóság legyen.
S hogy nappal ránk találjon a szerelem:
ébredj velem,
jobbik felem.

2019. november 10.

Read More

Insectum

Amint álmából lassan ébredt a meztelen táj,
egy teljes élet minden izma rándult, fájt.
Halála éppoly keserűséggel átitatott méz,
akár a nagyszerű feltámadás, oly nehéz.

2019. november 2.

Read More

Meg tudsz-e bocsátani...

Forró szél vagyok.
Meg tudsz-e bocsátani,
hogy port hintettem tengerkék szemedbe?

Perzselő Nap vagyok.
Meg tudsz-e bocsátani,
hogy megperzseltem hófehér arcod?

Múló ősz vagyok.
Meg tudsz-e bocsátani,
hogy törékeny válladra aranylevelet szórtam?

Zöldellő fű vagyok.
Meg tudsz-e bocsátani,
hogy megcsiklandoztam rám taposó talpadat?

Hűsítő víz vagyok.
Meg tudsz-e bocsátani,
hogy körülölelem szikrázó tested?

Árny vagyok.
Meg tudsz-e bocsátani,
hogy tündéri lényedre vetődtem?

2019. október 19.

Read More

Elmélkedve...

Vajon mit kéne tennem?
Már nem is tudom...
egy sugallat,
s kezem összekulcsolom.
Csak ülök az ágyon némán s szótlan
azon gondolkodva, hová rejtsem el önmagam?
Összefonom remegő ujjaimat,
belőlem ennyi maradt,
egy tétova mozdulat,
hittem, mint gályára vont rab,
kit korbács alá szült a holnap.
Hát kihez forduljon a nagyszerű ész,
Ha titkolnia kell szégyenét?
A szót, mely megsejtet,
kimondhat vagy elrejthet.

2019. október 4.

Read More

Ölelj magadhoz...

Ölelj magadhoz, én kicsi társam,
ebben az őrült, vad rohanásban.
Itt, ahol a szív, mint a csont, reped
és sorra hullnak a bölcs fejek.
Ahol véres csaták sorában
heverünk a földön, a mocsokban.
Mert beteg időket élünk, ahol
pacsirta helyett a holló dalol.
Itt a halál is másként válogat,
magának szüli az idegen királyokat.
És én az idő ráncos homlokán
csak lépkedek apáim nyomdokán.
Tudd, fejemre nem kell holmi babér,
ereimben egyre lassabban kering a vér.
Tudom, a virág feje egyszer lehull,
szirmaival a langyos szél messze fut.
De amíg lelked s ruhád hófehér,
nekem elég egy csöppnyi lüktetés.
S ha szíved is tiszta, mint a hegyi patak,
megbújok benne, mint díszes koi-halak.
Ölelj magadhoz, én kicsi társam,
ebben az őrült, vad rohanásban.
Mielőtt magához húz az örökös álom,
átgázolok veled én életen s halálon.

2019. szeptember 28.

Read More

Múló nyár

Barna gesztenyekalapja fejébe húzva,
szárazág-bottal görnyedten jár,
lába nyomán pocsolyák szaladnak szét,
s zörren az őszi szélben a tengeri szár.

Szeme sarkában ezüstös pókháló,
s a fény az arcán keserű ráncokat nevet,
még kong a hordó, de csepeg a must
a nyár szőlőhegyén, már a szüret közeleg.

Alkonya tűnik, s ködbe elenyészik,
aszott kezére már hajnali harmat tapad,
kabátja régi pompáról mesél,
ragyogóan színes, s foltokban már szakadt.

Öreg tarisznya húzza görcsös vállát,
melyet vinni már alig-alig győz.
Keservesen susog a nádszál utána,
nyár végi úton egymagában ballag az ősz.

2019. szeptember 4.

Read More

Hinni szeretnék...

Hinni szeretnék az őszinte szóban,
hinni a megszépült emlékben, egy megfakult fotóban.
Hinni szeretnék a földön heverő kőben,
egy száraz faágban vagy a zöldellő rétben.
Hinni szeretnék a könyv tiszta betűiben,
szárnyaló madarak dalában s a tiszta légben.
Hinni az oltalomban, egy segítő kézben,
hinni szeretném, hogy nincs még veszve minden.

2019. augusztus 16.

Read More

Hányszor...

Hányszor szédelegtünk ugyanazon csendbe,
hányszor súgtuk egymásnak a bűvös szót,
hányszor öleltél át, és nem engedtél térdre,
mikor az élet forgataga magával sodort.

Hányszor elmerültünk egymás pillantásában,
hányszor ringott lélek a lélek felett,
hányszor tapostunk lábnyomokat a föld porába,
hol sziklák mögött rejtőztek parázs tekintetek.

Hányszor mondtuk azt, nem válunk el soha,
hányszor ígértük, hogy örökké csak veled,
hány éjszakán keresztül történt meg a csoda,
ami messze repített két rajongó szívet.

2019.7.30

Read More