Vízió

Csoszogok s motyogok,
Mintha ébren volnék.
Hunyorognak a csillagok,
S fénylő fáklyaként a Hold ég.

Elszaladnék messzire,
Lennék inkább tüzes paripa!
Ahol nincs velem semmi se,
Semmi földi galiba.

Üres lenne minden kert,
Kietlen pusztaság a síkon;
Lennék kóbor kutya, kivert,
Verscsontomat koptatom.

Elásnám, de minek?
Nincs több féltett kincsem.
Az éjjel oly hideg,
Fagyos pengéjétől reszket minden.

Macska mésog, vagy mégis én?
Most aludni lenne bölcsebb.
Ablakom tört üvegén
Vajon holnap szebb nap zörget?

2020.7.10

Read More

A gitár fájdalma

A gitár is tud mély bánattal élni,
neki is vannak fájó könnyei,
mit nem lát az ember, csak hallani véli,
mikor a mélabús dallam körüllengi.

A gitárnak is van elhaló hangja,
ő sem penget ki magából minden bánatot,
mert túl nagy fájdalmában elpattan húrja,
és százfelé hullnak a könnydarabok.

2020.6.9

Read More

Az átkozott háború (fantasy vers)

Perzselő rétek haván egy gebe legelész,
Néhány száz ember pusztult el, ennyi az egész.
Most a zöldellő pusztán a csont oly fehér,
Lovak hortyognak, s patkójuk csupa vér.
Mint a zsinórok, a fákon a belek,
Károgva száll a sötét hollósereg.
A hegy belsejében temérdek a halott,
Holt hadvezér őket már nem hívhatod.
Ezer esztendeje folyik ez az átkozott háború,
Nem marad más utána
Csak halálhörgés, és lelket emésztő bú.

2020.5.1.

Read More

Nem vagyok jobb...

Nem vagyok jobb, mint bárki más,
Csupán egy beteg kor bárdja,
S vergődöm az ellentétek közt,
De célomat nem találom soha.

Egykori dicső eszmék fűtenek,
S elnyom a tömegnek hatalmas árja:
Bennem van a kornak erénye,
S bennem van minden hazugsága.

De olykor lázas éjszakákon
Lehull előttem a lepel,
Eszembe jut, jó néhány édes álmom:
Hisz megannyit temettem már el.

Ilyenkor rám szakad lelkem zaklatva:
Egy céltalan élet mindenkori vádja,
S olykor egy dicső dalba ömlik
Lelkem megporosodott ifjúsága.

2020.3.16

Read More