Álarcos bál

Talpam alatt csúszik, ragad a sár,
érzem, a farsang szelleme átjár.
De nem úgy érint, ahogyan másokat,
érzem, a hazugság gennyes sebbé fakad.

Szívünk annyit ér, mint szoborban a mészkő,
kinek lelkét lassan rostálja az idő.
Bár farsangnak ünnepe még oly messze,
álarcot viselünk, könnyeket leplezve.

Csupán ál - szavak és ál - mondatok,
sora az, ami szájunkból gagyog.
Asztalon pompásan megrakott ál- étel,
keresztény szentélyekben ál - pap térdel.

Sajog a lélek, az élet is sajog,
vétkeinket rejtik a színes álarcok.
és szédelgünk a bálokon díszes ruhákban,
árva lélekkel élünk mindahányan.

Read More

Az élet bábjátéka

Ismét eltelt egy év, és ugyanúgy nem kímélt az idő,
éreztem, miként sorvad el szívem, ahogy újra kinő.
Láttam nevetést, örömöt arcokon, mely mart legbelül,
azt is, ahogyan falatnyi mosoly könnycseppé szenderül.

Voltam büszke, szüntelen repkedő sas madár,
kit olykor térdre kényszerített egy szeles nyár.
Vívtam harcokat, éreztem lágyan simogató kezet,
láttam, hogy válik karddá az emberben lakó szeretet.

Láttam dühöt, csalódást, olykor meg-megdobbanó szívet,
kérlelő önző fohászt, mely csak gyatra kísérlet.
Voltam mesélő, báb és tollvonás a lap alján,
akit kénye - kedve szerint a világ rángat zsinórján.

Read More

Fohász

Istenem, kérlek, szeress minket,
jobban annál, mint ami megillet,
lelkünk hitvány pórázt visel,
csupán küszködünk a hittel.

Uram, tudod, vétkünk számtalan,
mely elsüpped a mának mocsarában,
hűen imádunk arctalan bálványokat,
pénzünkből csak járvány fakad.

Gyarlóságaink örökké lesznek,
de nézd el nekünk, esendőknek,
megőrizni igaz emberséget,
soha ne tévelyedjünk el Tőled.

Haragvásunk egyre csak csitítsad,
értő szívvel őrizd józan álmainkat,
kinek lelke tiszta, higgyél szavának,
talán ők többé nem robbantanának.

Hagyd, hogy rátaláljunk önmagunkra,
az igazság és szeretet vezéreljen újra,
békítsd az önzőségtől sajgó szíveket,
ne mondd nekünk túl korán: ég veled!

Read More